Edit Rozi és a többiek.

Van egy kedves ismerősöm, egy lány, aki nagyon szuper kávét főz... /Aki olvasni szokta a bejegyzéseim, nem kell bemutatnom már, hogy vajon honnan ismerem, /másik bolt//. Szóval neki van egy lány vizslája, aki Rozi névre hallgat. 

Voltunk velük nemrégiben a Duna parton csipkét szedni szörphöz, és mint megbizonyosodhattunk róla, az eb szereti a csipkebogyót. Mókás volt, ahogy amolyan vizslás-vadászkutyás horkolásos szuszogásos nem-tudom-hogy szaglászva kereste a csipkét. Vicces jószág. Élmény volt ez a hosszúra nyúlt kutyasétáltatás. Sokszor én is emiatt vágynék egy ebre, mert egyedül nem vágok neki sétálni, bár szeretnék kint lenni, de így indok híján el sem indulok. Szóval ez a lány sokat segít, hogy a munkáim új gazdára leljenek, ami nekem elég nagy megtiszteltetés. 

       

/Tegnap szemtanúja voltam, amikor egy kisfiú szerette volna ha a mamája vesz neki egy általam készített kitűzőt, és majdnem hisztizett érte... A végkifejlet nem volt happy-end, /és lehet, csúnya dolog, de őszinte/ hogy jó érzés volt, hogy valaki nem egy csokiért nyaggatja az anyukáját /volt az is/ hanem egy Bea-kitűzőért :))) 

Bocsánat még egyszer az őszinteségért, de így volt...

Szóval hálám /és barátságom/ jeleként ezt a kis szütyőt találtam ki Editnek, és mielőtt átadtam volna Neki, lefényképeztem, hogy kaphasson itt egy kicsit a rivaldafényből :)

Különben sosem voltam egy jó rajzos, és engem is meglepett, hogy egy képet így le tudtam másolni gyapjúval, nemezelőtűvel. Bevallom nekem tetszik. 
Remélem a gazdája hasznát tudja venni eme szerzeménynek. 

Szóval még egyszer köszönet Rozinak és az Ő Gazdájának!