Idővel szert tettem egy korongra, illetve egy kemencére. /Laikusok mindig kenyeret akarnának benne sütni :)/
Na kérem, egy időben urrá lett rajtam a tettvágy, és ezeket a cerkatartókat készítettem....
Végül mindegyiknek lett gazdája szerencsére...
Mostanság is előjött a gondolat, hogy nem kellene veszni hagyni annak lehetőségét, hogy a kemence csak itt vár, és üres.
Nem tudom, ismeritek e azt, amikor az ember ismer egy-két kézműves technikát, de valahogy mindig más felé is kell kacsingatni.
Így vagyok ezzel én.
Az agyagozás mondjuk örök szerelem, de nagy szünetet tartottam, és a fonás, horgolás, kötés, nemezelés között lassan beizzítom én azt a kemencét.
A legviccesebb az egészben / ha alkottok, ismerhetitek/ hogy vannak dolgok, amiket meg tudtok csinálni. Megkötni, megfonni, bármi...
De amikor egy kézműves vásáron szembe jön valami, megveszitek, pedig tudod, hogy hogy készült, tudod mi kell hozzá, és gyanús, hogy lapul otthon alapanyag.
Bár az utóbbi időben már üres kézzel tudtam távozni egy fazekas asztala elől, a napokban ismét vettem egy bögrét...
Szóval agyagozni kell. Sok ötlet sorakozik a fejemben, és most, hogy ezeket a képeket elővettem, nincs mese, újra maszatos leszek!!!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése