Amikor elvész a kontroll.. azaz a hetedik gyapjúfesztivál

Édes kis motyóim :)

Tegnap részt vettünk lányommal, Csengével a hetedik /mennyország/ gyapjúfesztiválon, Csillaghegyen. Aki valamiféle kézművesség iránt érdeklődik, ne adj' Isten rajong, azt tudja, milyen amikor olyan helyre ér, ahol bármit meglát, azzal csak a lelkesedése növekszik...
Hát én is így voltam ezzel. Először csak azt határoztam el, hogy a félbetört karrierű nemezelőtűm helyett veszek egy másikat, mivel rendeltem egy adagot, ami hétfőn érkezik, de addig nem élhetek tű nélkül.
Aztán persze nem volt megállás... Lehorgonyoztunk a Guzslyas Bolt asztala előtt. Fogalmam nem volt, hogy Ők azok, pedig tőlük rendeltem a tűt, csak akkor döbbentem rá, amikor itthon a zsákmány kibontása közben a névjegyükre akadtam, hahahhaaaaa 
Jah.. és azt sem tudtam, amikor rendeltem, hogy hétvégén lesz ez a fesztivál, ahol minden kapható az ilyen zakkantaknak, mint én is, így tök felesleges volt rendelni.

Az emlegetett szövőkeret, de kell majd egy másik féle is :)

Naszóval már ott a tűn kívül bezsákoltunk egy jópár halom alapanyagot.
Szalaggyapjút, egyszínűt és átmeneteset, nemezelő gyapjút, sokszínűt, kerek gyapjat, mogyorós gyapjat, lyukacsos gyapjat, gyapjas gyapjat...
Aztán a visszamondott szövőkeret is megbosszulta magát, mert nem bírtam ellenállni, így jött az is...

Kincsesláda 

Azután, mivel rendeltem egy orsót a fonáshoz, de soká ér ide, természetesen vennem kellett egyet, így az is jött velünk haza. Mondanom sem kell, Csenge estére már fonalnak nevezhető formát adott egy kis szösznek. Az orsó története külön szót érdemel, így az későbbiekben még hallat magáról...

Végül beszereztünk még fából készített róka és kutya formájú gombot, és egy könyvet a szövés rejtelmeiről. Ígyhát este, a diókrémes alma után, és a fácánsült előtt az összes szerzemény boldog tulajdonosaként alkottunk.

Babuj macskám, mint gyapjúellenőrnő