A végén polgárt pukkasztok :)

     Az első fonásom kézi orsóval... :) 

A képeken a fonás nem is annyira, mint inkább az orsó a szép.    

Nem könnyű dolog ez, főleg nem két vérmes vadászós macska társaságában. A rokkám karácsonykor érkezik, de nem bírtam ki, hogy a gyapjúfesztiválon beszerzett szalag-gyapjakat ne próbáljam ki. Szóval belevágtam, illetve pörgettem. A színes részét átmenetesből, a másik szálat pedig fehérből fontam, és a végén a kettőt "összecérnáztam" /azt hiszem ez a helyes megfogalmazás/

Első kézi fonásom

A színei nagyon tetszenek, az "állaga" messze van a tökéletestől, de nem adom, fel, mert ez nagyon izgalmas dolog. Aztán, hogy mi lesz a fonalból, még nem tudom, de ha születik eredmény, mindenképp közlöm. /már ha vállalható :)/

Éljen a gyapjazásos móka !!!

 És most a polgárpukkasztós rész következik... :)

Van egy harmadik macskám is, aki mindig velem van. 2015 november 13.án /péntek/ készült. 

Remélem nem pukkannak azok a kedvelőim, akik szeretik a szépet, és emiatt nem leszek kevésbé szimpatikus.  :) 

Fonalam-macskám

Akik meg előítélettel rendelkeznek a tetoválásokat illetően, azoknak meg két kilóóó pulyaktoll... pffff :))))) 

 Ímeeeee!

Én imádom. 

Mára puszi! :)

Lassan ideér a "kiszmösz" :)))

 Még mielőtt valaki agysejtet mozgatna a cím miatt, a kiszmösz a lányom óvodás kori kifejezése angolul a karácsonyra. Tanultak ugyanis az oviban angol versikéket, és ez maradt meg, hogy "kiszmösz iz kaming".    :)

Gondoltam időben rágyúrok a közelgő ünnepre, és prototípusokat készítek jövendőbeli ajándékozottaimnak.


A karácsonyfák még igazából nem teljesen készek, mert valahogy faág karikákat kellene szereznem, és arra applikálni őket. De rajta vagyok az ügyön, fám van is, csak fűrészem nincs...

Ez itt a kisebbik fa, alatta ajándékokkal. Persze ez egész tűnemezelve van. :)

Ez pedig a nagyobb :)

És a fő másodosztályú-segédfelvigyázó, akinek a cuki pofáját feltétlenül be kell tolni a képbe. :)))))

/Természetesen utána megzabáltam. a szerk./

Tutti és Babuj

Kicsi Tutti

Van két fontos szereplője az életemnek, a gyerkőceimen kívül. 

Tutti

Nevezetesen a két cocorkányom: Tutti és Babuj. Mind a kettő mentett jószág, míg Babujt egy bokorba pottyantotta a mamája, Tutti az altatás elől lett megmenekítve az Illatos-útról.   




















Tutti a babakori betegsége miatt picinyke maradt, olyan forma, mint egy serdülő kamaszlány. Babuj teljes ellentéte ennek, mivel egy 5 és fél kilós macskáról beszélhetünk. Az állatorvos szerint olyan, mint emberben egy két méteres manusz.



Tutti vadászós, hízelkedős, imádni való, Babuj pedig meg tud botlani egy fűcsomóban, és ha megsimogatod, megharap.
Imádom őket különben, és nagyon szeretem, hogy mindig itthon vannak velem.
Bár néha előjön egy kép a vén nyanyáról, aki otthon kötöget egyedül a száz macskájával, de próbálok nem belesüppedni ebbe a képbe :) /Bár idén lettem negyven, és eléggé megviselt/ :(  

Babuj a flegma rénszarvas :)))

Babuj lustul

Muszáj voltam megemlíteni Őket, mert fontosak nekem :)

Edit Rozi és a többiek.

Van egy kedves ismerősöm, egy lány, aki nagyon szuper kávét főz... /Aki olvasni szokta a bejegyzéseim, nem kell bemutatnom már, hogy vajon honnan ismerem, /másik bolt//. Szóval neki van egy lány vizslája, aki Rozi névre hallgat. 

Voltunk velük nemrégiben a Duna parton csipkét szedni szörphöz, és mint megbizonyosodhattunk róla, az eb szereti a csipkebogyót. Mókás volt, ahogy amolyan vizslás-vadászkutyás horkolásos szuszogásos nem-tudom-hogy szaglászva kereste a csipkét. Vicces jószág. Élmény volt ez a hosszúra nyúlt kutyasétáltatás. Sokszor én is emiatt vágynék egy ebre, mert egyedül nem vágok neki sétálni, bár szeretnék kint lenni, de így indok híján el sem indulok. Szóval ez a lány sokat segít, hogy a munkáim új gazdára leljenek, ami nekem elég nagy megtiszteltetés. 

       

/Tegnap szemtanúja voltam, amikor egy kisfiú szerette volna ha a mamája vesz neki egy általam készített kitűzőt, és majdnem hisztizett érte... A végkifejlet nem volt happy-end, /és lehet, csúnya dolog, de őszinte/ hogy jó érzés volt, hogy valaki nem egy csokiért nyaggatja az anyukáját /volt az is/ hanem egy Bea-kitűzőért :))) 

Bocsánat még egyszer az őszinteségért, de így volt...

Szóval hálám /és barátságom/ jeleként ezt a kis szütyőt találtam ki Editnek, és mielőtt átadtam volna Neki, lefényképeztem, hogy kaphasson itt egy kicsit a rivaldafényből :)

Különben sosem voltam egy jó rajzos, és engem is meglepett, hogy egy képet így le tudtam másolni gyapjúval, nemezelőtűvel. Bevallom nekem tetszik. 
Remélem a gazdája hasznát tudja venni eme szerzeménynek. 

Szóval még egyszer köszönet Rozinak és az Ő Gazdájának!  

Kitűzőgyár hallal :)

  





A napokban rákaptam a kitűző gyártás ízére. Az ok, hogy pici, és hamarabb kész az eredmény, valamit sokféle ötletet meg tudok próbálni.  

A lila sapkás nő például teljesen más stílus, mint a kutya, és pont ez a jó ebben. /a kutya a tervben felismerhetőbb volt, nagyon nehéz jól fényképezni ezeket a kicsinységeket/
Szóval hálás téma a kitűző. 
A macskáim szerint is, mert ha alkalmuk nyílik, rögtök ellopnak egyet és elvágtáznak vele a naplementébe, és az majd csak a ház lebontásakor fog előkerülni :) 

Ez a hal szánalmas próbálkozás egy pénztárcának készült alapból, amit hablabdára nemezeltem... Mondjuk ha senki nem ismeri mire akar hajazni, akkor nincs gond, de az eredeti lámpáshal ismeretében ez egy fogatlan albínó. Mondhatnám, hogy pont ilyet akartam, de nem fedné a valóságot.

Szóval ez egy izéhal...

E kép szereplői pedig Pipi és /szintén-nem-a-rend-őre/ Sün, aki így ősszel hálás téma. Különben is a bagoly és róka után divatba kell hozni a jövő évi kedvenc állatot, így javasolnám a sünt. Bár Lagerfeld -igaz, hogy olvassa a blogom- nem hinném, hogy köztudatba ejti tüskés kedvencünket...

Adtam neki egy esélyt, ne lehessen má' mondani, hogy nem. 

Sün és Pipi

 Ui.: kedvenc finomság ellátó boltom a másik bolt és a Manó Műhely tartalmaz néhányat a munkáim közül. hihihiiiii :)

Az első Katának :)

Muszáj megosztanom Veletek, hogy nagyon hepi vagyok! Az ok, hogy most először valaki reagált a bejegyzésemre...

Lehet, hogy másnak ez nem nagy "cucc", de nekem nagyon jól esik, hogy méltatják annyira az itt megjelenteket, hogy ismeretlenül is írjanak pár sort nekem. 

Persze a családom, barátaim, ismerősök visszajelzései sem elhanyagolhatóak, de ez azért más dolog. Mint amikor nem egy pasi ismeri el, hogy jól nézel ki, hanem egy nőtárs. Na az a nem semmi :)

Szóval a képekkel Katának szeretném ezt az élményt megköszönni, és ez úton tenni egy ígéretet, miszerint:

Ha sikerül beizzítani a kemencém, Katának készítek egy általa választott ceruzatartót!

Csigakaspó

Mécsestartó

 A blogon nyoma lesz, ha agyagos lesz a kezem, és akkor kérlek, Kata jelentkezz méltó jutalmadért. :)

Angyalbigyó

 Addig álljanak itt a régi munkám képei... Jó nézelődést!

Húsvéti tojatok

Mütyűrök a fűben

Az madárnak az itatója

Nincs olyan, hogy következmények nélkül...

 Itt láthatjátok mi a következménye, ha az ember elmegy egy gyapjúfesztiválra. 
Megfertőződik, még jobban, mint amikor csak a netet böngészve bukkan egy-egy klassz kézzel készített kis értékre... 
Így jártam én is, mint említettem az előzőekben, volt egy pár holmi, amit haza kellett hoznom onnan. 
E pénztartó története is ott kezdődött, miszerint lányomnak megtetszett egy ottani árusnál látott hasonló mütyűr, ezért beszereztük a hozzávalókat.
Szakmai titkokat is sokat hallottam a fesztiválon (ezek szerint nem is titok:)) az egyik az, hogy hablabdára nemezelve kapunk ilyen kis kerekded formát, ami a pénztartó alapja.
Szóval semmi nem állíthatott meg, és egy este folyamán ez lett a folyomány :)

Szerintem nem ez az utolsó darab, mert közben száz ötletem támadt, és persze nekem is kell egy ilyen. :)



Talán cicás ugye...

Agyagozós kezek

 Nemrég nézegettem a gépemben tárolt képeimet, amikor ezekre bukkantam. Tanult szakmám szerint agyagrittyentő volnék, és bár sosem agyagoztam be magam pénzkereset okán. 
Idővel szert tettem egy korongra, illetve egy kemencére. /Laikusok mindig kenyeret akarnának benne sütni :)/
Na kérem, egy időben urrá lett rajtam a tettvágy, és ezeket a cerkatartókat készítettem....

Végül mindegyiknek lett gazdája szerencsére...

 Mostanság is előjött a gondolat, hogy nem kellene veszni hagyni annak lehetőségét, hogy a kemence csak itt vár, és üres.














Nem tudom, ismeritek e azt, amikor az ember ismer egy-két kézműves technikát, de valahogy mindig más felé is kell kacsingatni. 
Így vagyok ezzel én.
Az agyagozás mondjuk örök szerelem, de nagy szünetet tartottam, és a fonás, horgolás, kötés, nemezelés között lassan beizzítom én azt a kemencét.








A legviccesebb az egészben / ha alkottok, ismerhetitek/ hogy vannak dolgok, amiket meg tudtok csinálni. Megkötni, megfonni, bármi...
De amikor egy kézműves vásáron szembe jön valami, megveszitek, pedig tudod, hogy hogy készült, tudod mi kell hozzá, és gyanús, hogy lapul otthon alapanyag.








Bár az utóbbi időben már üres kézzel tudtam távozni egy fazekas asztala elől, a napokban ismét vettem egy bögrét...








Szóval agyagozni kell. Sok ötlet sorakozik a fejemben, és most, hogy ezeket a képeket elővettem, nincs mese, újra maszatos leszek!!!

:)

Rövid beszólás :)

     

Maccs

Ebszerkezet

Rókalányka

 A napokban kitűző készítésre adtam a fejem. Persze a kezem is. Az eredmény fent-lent látható.

                                                                                                                                                                Erdő híján behoztam pár falevelet a fényképezéshez...

                                                                                    

                                                                           A fényképezhetetlen kutya úgy tűnik, megadta magát. Majdnem felismerhető a képen :)                    Tutti macskám pedig megnézte a levelek küllemét, hogy fotózáshoz jó lesz-e. 

Jó lett :)