Képek gyapjúval festve

 

Karácsony közeledtével megkerestek, hogy személyre szabott képet készítsek egy kissé szétszórt férfiembernek. Az illető néha otthon felejt ezt azt, és felesége valamit kisfia ezzel az emlékeztető képpel szeretné megajándékozni a reggeli rohanásokra felkészülve.

A második képet pedig egy szuper kollégának készítettem, aki híresen pillangó-függésben /nem/szenved. :)

Zsani, a szabászok ásza még nem kapta meg e képet, de rajta vagyok...

Remélem mindkét megajándékozott örülni fog a képeknek. Remélem mindenkinek jól telik az ünnep. És remélem jövőre is sok saját gyártmányú bejaságot mutathatok majd meg.

Mivel ajándékképp egy rokkát kaptam, nekiálltam fonni, ami tényleg nagyon kellemes foglalatosság. Ahogy látom, rendesen gyakorolni kell az elképzelt fonal-állag eléréséhez, de menni fog, mert muszáj neki.

Most búcsúzom, mert menni kell fonóba. :)
Képek legközelebb. :)

Malloy

Van egy nagyon kedves ismerősöm (barátnőm) aki rajongója egy rajzfilmnek, aminek Malloy az egyik szereplője.

Ez a rém-pofa az. 

Bevallom, én nem ismerem Malloy tevékenységét, de a kért póz, melyet felvesz, egyezményes jelet mutat, így gondolom nem hamupipőke identitással rendelkezik a szentem. 

Szerencsére új tulajdonosa örült neki, így a küldetést teljesítve elégedett vagyok a kis cukor-pofával. 

:)  

Így karácsony közeledtével mondhatjuk, hogy olyan kis grincses :) és semmiféleképp sem giccses. huh...

Kázmér és Huba

Ez a kép rendelésre készült. Kázmér és Huba, akik képregény hősökként tengetik idejüket.


E jelenet egy kisfiú kedvence, és az anyukája ezzel szeretné meglepni karácsonyra őt.

Remélem tetszeni fog neki, mert elég aprólékos-szöszmötölős munka volt.

 Mára ennyi tellett. Puszi :)

Díszek madarak miegyéb

A napokban egy kedves ismerősöm keresett meg, hogy ajándékozni szeretne karácsonyra a munkatársainak valamicske picinykéket. 

Költségvetési tárgyalások után nemezből készített díszekben maradtunk, amiket most mutizok meg Nektek. /már aki nézi ugye.../

  A díszek többsége natúr gyapjúból tömörödött ilyen formába, és inkább a díszt díszítő díszek lettek színesek. :)

 Egyébiránt élőben másképp festenek, mint a fényképezőgép világán át tekintve.
Amúgy meg nem is tudnak festeni.. 
Ámbátor ha valaki tud festeni képes díszről, azért értesítsen, nehogymá ne tudjak róla!   

Madarak és a miegyéb...

Imádom a kis idétlent, ahogy rajtot vesz balra el... Mintha csak leszédült volna a nagy buzgóságban. De a kolléga se érti :)

Az itthoni jó dolgokon kívül /macskák, alkotás, takarítás, és főleg a zoknik böngyörgetése/ az is van, hogy a múlt télen megörvendeztettem jómagam, a macskáim, és nem utolsó sorban a ház előtt élő verébcsapatot egy madáretetővel. Ezt én kitettem a szoba ablaka előtt álló fára. 
Az etető önmagában még nem olyan nagy szám, de vettem bele magot...

A jó benne többek között, hogy az ablak alatt tartom nagyim régi ládáját /benne ágyneműhuzatokkal/ és ez a szerkezet egy párnával kiegészítve tökéletes hely az utcai videózásra nekem és macskáimnak egyaránt.


Én csak bámulok ki, ők pedig recsegni szoktak a kint zsibogó madárnépre. Nem tudom, mi a szándékuk ezzel, de még egy madár sem akart berepülni az ablakon keresztül a szájukba. Tök feleslegesen csinálják, de nem értik, hiába mondom...

Szóval a videózás eredménye, hogy néha odaülök a fényképezőgépemmel egyetemben /véletlen se főiskolában/ és csattogtatom azt.
Az eredmény az irományom között felbukkanó képeken látható, mint ahogy az is, hogy lelkesedésemben az etető megtöltése után diókat dobtam a varjaknak, akik aztán agy vagányan korzóztak vele fel s alá...

Legvégül János, aki lakója a néha macskák /nemenyémek!!!/ által megrázott bokornak. 
János túlélő hős. 
Tapsoljuk meg. 
Mondanám, hogy cukrot neki, de vittem magot ugye...

Kerti Fák

      

Elnézést...

Látom, hogy a fákok már szerepeltek, de a kerti háttér miatt még egyszer tessék :)

Inkább talán csak magamnak. Vagy nemtom. Vagy Jerry.

:)

Mááááásrúm azaz a gomba :)

Ma egy gombát mutatok be Nektek, amit nemezeltem, majd fűrészeltem hozzá saját kezemmel /meg persze fűrésszel/ kis korongot, amibe bele tudtam állítani.

Ez egy 27 cm-es képződmény lett, ami a kertben fotózva eléggé jól érezte magát.

Ennek az esetnek olyan nagy feneket nem tudok keríteni, így beszéljenek a képek... 

Ui.: Nemvagyoknormáááális /se Margit/ de sikerült megszereznem karácsonyra a rokkát :) , ami önmagában is csudajó, viszont nem-normálisságom következményeként szert tettem egy szövőszékre, amiért szombaton megyünk. 

Nem tudom mi lesz itt. 

Vagy hol. 

De tisztára fel vagyok villanyozódva!!! 

Horkoláshoz horgolva

 Nakéremszépen.. 

                                                                                                 Az itt megtekinthető lámpának az búráját eszközöltem egy nyáron. És most, hogy nem terem nemez kezemben, eme remeket tettem eme netes kerevetbe. 
/van, hogy külföldi blogot olvasok, és a gugli lefordítja nekem a finn szöveget, és természetesen a felét nem értem így se... Erről az jutott eszembe, hogy nagy csodálkozásomra más ország népe is betekintett már blogomra, de ha a google fordítja nekik ezt a szöveget, bajban lesznek, és emiatt elnézést kérek/ Ezt azért írtam normálisan, hogy le tudja fordítani a fordító :)))))

                                                                                                                                                                                                  A búra maga horgolva van, és horkolással úgy jön egy kalap alá, hogy hálószobámban leledzik, hol hallhat efféle emberi hangot /nem tőlem :)/

Van egy testvére is, ami nagyon színes, és bohó formát kapott, de lelkes villanyszerelő férfi híján használatba vétele egyenlőre nem lehetséges, mert a várakozást megunva összeszottyadva fekszik a szekrényben. Ugyanis vicces módon három gömbből áll, és lufit fújtam belé, majd így keményítettem ki, hogy búraszerű kinézetet kapjon.

Vicces, hogy ez is nyáron történt, mikor is a keményítős létől csöpögve, kitettem a ruhaszárítóra száradni ugye. A szomszédjaim meg /nem tudták, hogy hallom/ megbeszélték, hogy hát az bizony túró, amit épp csöpögtetni tettem ki. Váháháhááááá... Azért a túrónak nem horgolnék színes gömbös csodaságot...

Nahát ez történt kicsinyke lakóövezetemben többek között az nyári nap sugaránál.

Remélem tetszik kedves közönségnek, ez a rittyentett visszaelmélkedés, a búrával egyetemben. 

Puszi: én  

A végén polgárt pukkasztok :)

     Az első fonásom kézi orsóval... :) 

A képeken a fonás nem is annyira, mint inkább az orsó a szép.    

Nem könnyű dolog ez, főleg nem két vérmes vadászós macska társaságában. A rokkám karácsonykor érkezik, de nem bírtam ki, hogy a gyapjúfesztiválon beszerzett szalag-gyapjakat ne próbáljam ki. Szóval belevágtam, illetve pörgettem. A színes részét átmenetesből, a másik szálat pedig fehérből fontam, és a végén a kettőt "összecérnáztam" /azt hiszem ez a helyes megfogalmazás/

Első kézi fonásom

A színei nagyon tetszenek, az "állaga" messze van a tökéletestől, de nem adom, fel, mert ez nagyon izgalmas dolog. Aztán, hogy mi lesz a fonalból, még nem tudom, de ha születik eredmény, mindenképp közlöm. /már ha vállalható :)/

Éljen a gyapjazásos móka !!!

 És most a polgárpukkasztós rész következik... :)

Van egy harmadik macskám is, aki mindig velem van. 2015 november 13.án /péntek/ készült. 

Remélem nem pukkannak azok a kedvelőim, akik szeretik a szépet, és emiatt nem leszek kevésbé szimpatikus.  :) 

Fonalam-macskám

Akik meg előítélettel rendelkeznek a tetoválásokat illetően, azoknak meg két kilóóó pulyaktoll... pffff :))))) 

 Ímeeeee!

Én imádom. 

Mára puszi! :)

Lassan ideér a "kiszmösz" :)))

 Még mielőtt valaki agysejtet mozgatna a cím miatt, a kiszmösz a lányom óvodás kori kifejezése angolul a karácsonyra. Tanultak ugyanis az oviban angol versikéket, és ez maradt meg, hogy "kiszmösz iz kaming".    :)

Gondoltam időben rágyúrok a közelgő ünnepre, és prototípusokat készítek jövendőbeli ajándékozottaimnak.


A karácsonyfák még igazából nem teljesen készek, mert valahogy faág karikákat kellene szereznem, és arra applikálni őket. De rajta vagyok az ügyön, fám van is, csak fűrészem nincs...

Ez itt a kisebbik fa, alatta ajándékokkal. Persze ez egész tűnemezelve van. :)

Ez pedig a nagyobb :)

És a fő másodosztályú-segédfelvigyázó, akinek a cuki pofáját feltétlenül be kell tolni a képbe. :)))))

/Természetesen utána megzabáltam. a szerk./

Tutti és Babuj

Kicsi Tutti

Van két fontos szereplője az életemnek, a gyerkőceimen kívül. 

Tutti

Nevezetesen a két cocorkányom: Tutti és Babuj. Mind a kettő mentett jószág, míg Babujt egy bokorba pottyantotta a mamája, Tutti az altatás elől lett megmenekítve az Illatos-útról.   




















Tutti a babakori betegsége miatt picinyke maradt, olyan forma, mint egy serdülő kamaszlány. Babuj teljes ellentéte ennek, mivel egy 5 és fél kilós macskáról beszélhetünk. Az állatorvos szerint olyan, mint emberben egy két méteres manusz.



Tutti vadászós, hízelkedős, imádni való, Babuj pedig meg tud botlani egy fűcsomóban, és ha megsimogatod, megharap.
Imádom őket különben, és nagyon szeretem, hogy mindig itthon vannak velem.
Bár néha előjön egy kép a vén nyanyáról, aki otthon kötöget egyedül a száz macskájával, de próbálok nem belesüppedni ebbe a képbe :) /Bár idén lettem negyven, és eléggé megviselt/ :(  

Babuj a flegma rénszarvas :)))

Babuj lustul

Muszáj voltam megemlíteni Őket, mert fontosak nekem :)

Edit Rozi és a többiek.

Van egy kedves ismerősöm, egy lány, aki nagyon szuper kávét főz... /Aki olvasni szokta a bejegyzéseim, nem kell bemutatnom már, hogy vajon honnan ismerem, /másik bolt//. Szóval neki van egy lány vizslája, aki Rozi névre hallgat. 

Voltunk velük nemrégiben a Duna parton csipkét szedni szörphöz, és mint megbizonyosodhattunk róla, az eb szereti a csipkebogyót. Mókás volt, ahogy amolyan vizslás-vadászkutyás horkolásos szuszogásos nem-tudom-hogy szaglászva kereste a csipkét. Vicces jószág. Élmény volt ez a hosszúra nyúlt kutyasétáltatás. Sokszor én is emiatt vágynék egy ebre, mert egyedül nem vágok neki sétálni, bár szeretnék kint lenni, de így indok híján el sem indulok. Szóval ez a lány sokat segít, hogy a munkáim új gazdára leljenek, ami nekem elég nagy megtiszteltetés. 

       

/Tegnap szemtanúja voltam, amikor egy kisfiú szerette volna ha a mamája vesz neki egy általam készített kitűzőt, és majdnem hisztizett érte... A végkifejlet nem volt happy-end, /és lehet, csúnya dolog, de őszinte/ hogy jó érzés volt, hogy valaki nem egy csokiért nyaggatja az anyukáját /volt az is/ hanem egy Bea-kitűzőért :))) 

Bocsánat még egyszer az őszinteségért, de így volt...

Szóval hálám /és barátságom/ jeleként ezt a kis szütyőt találtam ki Editnek, és mielőtt átadtam volna Neki, lefényképeztem, hogy kaphasson itt egy kicsit a rivaldafényből :)

Különben sosem voltam egy jó rajzos, és engem is meglepett, hogy egy képet így le tudtam másolni gyapjúval, nemezelőtűvel. Bevallom nekem tetszik. 
Remélem a gazdája hasznát tudja venni eme szerzeménynek. 

Szóval még egyszer köszönet Rozinak és az Ő Gazdájának!  

Kitűzőgyár hallal :)

  





A napokban rákaptam a kitűző gyártás ízére. Az ok, hogy pici, és hamarabb kész az eredmény, valamit sokféle ötletet meg tudok próbálni.  

A lila sapkás nő például teljesen más stílus, mint a kutya, és pont ez a jó ebben. /a kutya a tervben felismerhetőbb volt, nagyon nehéz jól fényképezni ezeket a kicsinységeket/
Szóval hálás téma a kitűző. 
A macskáim szerint is, mert ha alkalmuk nyílik, rögtök ellopnak egyet és elvágtáznak vele a naplementébe, és az majd csak a ház lebontásakor fog előkerülni :) 

Ez a hal szánalmas próbálkozás egy pénztárcának készült alapból, amit hablabdára nemezeltem... Mondjuk ha senki nem ismeri mire akar hajazni, akkor nincs gond, de az eredeti lámpáshal ismeretében ez egy fogatlan albínó. Mondhatnám, hogy pont ilyet akartam, de nem fedné a valóságot.

Szóval ez egy izéhal...

E kép szereplői pedig Pipi és /szintén-nem-a-rend-őre/ Sün, aki így ősszel hálás téma. Különben is a bagoly és róka után divatba kell hozni a jövő évi kedvenc állatot, így javasolnám a sünt. Bár Lagerfeld -igaz, hogy olvassa a blogom- nem hinném, hogy köztudatba ejti tüskés kedvencünket...

Adtam neki egy esélyt, ne lehessen má' mondani, hogy nem. 

Sün és Pipi

 Ui.: kedvenc finomság ellátó boltom a másik bolt és a Manó Műhely tartalmaz néhányat a munkáim közül. hihihiiiii :)