Díszek madarak miegyéb

A napokban egy kedves ismerősöm keresett meg, hogy ajándékozni szeretne karácsonyra a munkatársainak valamicske picinykéket. 

Költségvetési tárgyalások után nemezből készített díszekben maradtunk, amiket most mutizok meg Nektek. /már aki nézi ugye.../

  A díszek többsége natúr gyapjúból tömörödött ilyen formába, és inkább a díszt díszítő díszek lettek színesek. :)

 Egyébiránt élőben másképp festenek, mint a fényképezőgép világán át tekintve.
Amúgy meg nem is tudnak festeni.. 
Ámbátor ha valaki tud festeni képes díszről, azért értesítsen, nehogymá ne tudjak róla!   

Madarak és a miegyéb...

Imádom a kis idétlent, ahogy rajtot vesz balra el... Mintha csak leszédült volna a nagy buzgóságban. De a kolléga se érti :)

Az itthoni jó dolgokon kívül /macskák, alkotás, takarítás, és főleg a zoknik böngyörgetése/ az is van, hogy a múlt télen megörvendeztettem jómagam, a macskáim, és nem utolsó sorban a ház előtt élő verébcsapatot egy madáretetővel. Ezt én kitettem a szoba ablaka előtt álló fára. 
Az etető önmagában még nem olyan nagy szám, de vettem bele magot...

A jó benne többek között, hogy az ablak alatt tartom nagyim régi ládáját /benne ágyneműhuzatokkal/ és ez a szerkezet egy párnával kiegészítve tökéletes hely az utcai videózásra nekem és macskáimnak egyaránt.


Én csak bámulok ki, ők pedig recsegni szoktak a kint zsibogó madárnépre. Nem tudom, mi a szándékuk ezzel, de még egy madár sem akart berepülni az ablakon keresztül a szájukba. Tök feleslegesen csinálják, de nem értik, hiába mondom...

Szóval a videózás eredménye, hogy néha odaülök a fényképezőgépemmel egyetemben /véletlen se főiskolában/ és csattogtatom azt.
Az eredmény az irományom között felbukkanó képeken látható, mint ahogy az is, hogy lelkesedésemben az etető megtöltése után diókat dobtam a varjaknak, akik aztán agy vagányan korzóztak vele fel s alá...

Legvégül János, aki lakója a néha macskák /nemenyémek!!!/ által megrázott bokornak. 
János túlélő hős. 
Tapsoljuk meg. 
Mondanám, hogy cukrot neki, de vittem magot ugye...