Fontam, és sikerrel jártam... Ahogy már említettem vala, karácsonyi ajándéknak egy rokkát kértem, ami immár kilencedik napja a lakásom részévé vált, és én nekiláttam ennek a fonásnak nevezett mókának.
Eddig ugye csak a neten tudtam nézni, hogy miképp válik a szöszből fonal, valamit nagyon tehetséges, és segítőkész bloggerek, alkotók munkáit, írásai tanulmányoztam, és áhítoztam, hogy legalább a közelébe jussak annak a tudásnak, ami a kezükben van.
Első ilyen lány KicsiKató, akinek valahogy a blogjára tévedtem, és akkor láttam, hogy ha ez itthon is egy elérhető dolog, akkor nekem mindenképp ki kell ezt próbálni. Ugyanis előtte csak külföldi oldalakon láttam, hogy messze a hagyományos kinézetű és ha szabad mondani, állagú fonalak is léteznek. Furcsa dolog, hogy nem jött velem szembe ez a fonásnak nevezett esemény. Megszámlálhatatlan vásárban jártam, és szinte minden technikát meg akartam ismerni, ami elém tárult, de ez az egy teljesen rejtve maradt eddig. Nem értem, és emiatt le is vagyok döbbenve.
Jó... ez az én magánbajom, ezentúl még nyitottabb szemmel kell járni.
Naszóval KicsiKató levelei némiképp feltárták ezt a világot, ugyanis amit Ő gondolom évek alatt szemezgetett, azt pár link formájában röviden elém tárta, így megúsztam egy csomó kérdés felvetését /azon kívül, hogy őt magát mennyivel nyaggattam, amiért utólag is bocsánatot kérek:)/ és így nagyon hamar kis rálátásom nyílt, mi is ez az egész.
Azóta a rokka és egy kézi orsó is beficcent, valamit nem elhanyagolható mennyiségű szalaggyapjat vásároltam össze...
Ez az első rokkán font vállalható minőségű fonalam. Nekem nagyon tetszik. Nem kis érdem azé a lányé, aki a gyapjat festette ilyenre, neki ez úton gratulálok!
Majd egyszer szeretném a gyapjú festését is megtanulni, de ez még odébb van.
Egyenlőre fonok, és megpróbálom hasznosítani is az elkészült fonalat.
Ez pedig egy újabb próbálkozásom, nevezetesen egy cicabújó, amit kivételesen vizes-szappanos nemezeléssel készítettem.
Nagyjából három óra maszatolással készült.
Az állagon még van mit javítani, de úgy látom a formáját megőrzi, és barátnőm macskája hajlandó volt beletenni popókáját, így büszkén állíthatom, hogy használható is.
Természetesen az enyémeknek eszük ágában sem volt belebújni. Inkább csak mint a farkasok, körbeszaglászták, aztán szinte azonnal fontosabb dolguk támadt. :)
Hát most ennyit tudtam mutatni a napokban készült dolgaimról.
Ha tetszett, gyere máskor is!
Addig fogyjon el a maradék bejgli és újévi malac! Mindenkinek boldog ezévet kívánok!
Üdv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése