Képek gyapjúval festve

 

Karácsony közeledtével megkerestek, hogy személyre szabott képet készítsek egy kissé szétszórt férfiembernek. Az illető néha otthon felejt ezt azt, és felesége valamit kisfia ezzel az emlékeztető képpel szeretné megajándékozni a reggeli rohanásokra felkészülve.

A második képet pedig egy szuper kollégának készítettem, aki híresen pillangó-függésben /nem/szenved. :)

Zsani, a szabászok ásza még nem kapta meg e képet, de rajta vagyok...

Remélem mindkét megajándékozott örülni fog a képeknek. Remélem mindenkinek jól telik az ünnep. És remélem jövőre is sok saját gyártmányú bejaságot mutathatok majd meg.

Mivel ajándékképp egy rokkát kaptam, nekiálltam fonni, ami tényleg nagyon kellemes foglalatosság. Ahogy látom, rendesen gyakorolni kell az elképzelt fonal-állag eléréséhez, de menni fog, mert muszáj neki.

Most búcsúzom, mert menni kell fonóba. :)
Képek legközelebb. :)

Malloy

Van egy nagyon kedves ismerősöm (barátnőm) aki rajongója egy rajzfilmnek, aminek Malloy az egyik szereplője.

Ez a rém-pofa az. 

Bevallom, én nem ismerem Malloy tevékenységét, de a kért póz, melyet felvesz, egyezményes jelet mutat, így gondolom nem hamupipőke identitással rendelkezik a szentem. 

Szerencsére új tulajdonosa örült neki, így a küldetést teljesítve elégedett vagyok a kis cukor-pofával. 

:)  

Így karácsony közeledtével mondhatjuk, hogy olyan kis grincses :) és semmiféleképp sem giccses. huh...

Kázmér és Huba

Ez a kép rendelésre készült. Kázmér és Huba, akik képregény hősökként tengetik idejüket.


E jelenet egy kisfiú kedvence, és az anyukája ezzel szeretné meglepni karácsonyra őt.

Remélem tetszeni fog neki, mert elég aprólékos-szöszmötölős munka volt.

 Mára ennyi tellett. Puszi :)

Díszek madarak miegyéb

A napokban egy kedves ismerősöm keresett meg, hogy ajándékozni szeretne karácsonyra a munkatársainak valamicske picinykéket. 

Költségvetési tárgyalások után nemezből készített díszekben maradtunk, amiket most mutizok meg Nektek. /már aki nézi ugye.../

  A díszek többsége natúr gyapjúból tömörödött ilyen formába, és inkább a díszt díszítő díszek lettek színesek. :)

 Egyébiránt élőben másképp festenek, mint a fényképezőgép világán át tekintve.
Amúgy meg nem is tudnak festeni.. 
Ámbátor ha valaki tud festeni képes díszről, azért értesítsen, nehogymá ne tudjak róla!   

Madarak és a miegyéb...

Imádom a kis idétlent, ahogy rajtot vesz balra el... Mintha csak leszédült volna a nagy buzgóságban. De a kolléga se érti :)

Az itthoni jó dolgokon kívül /macskák, alkotás, takarítás, és főleg a zoknik böngyörgetése/ az is van, hogy a múlt télen megörvendeztettem jómagam, a macskáim, és nem utolsó sorban a ház előtt élő verébcsapatot egy madáretetővel. Ezt én kitettem a szoba ablaka előtt álló fára. 
Az etető önmagában még nem olyan nagy szám, de vettem bele magot...

A jó benne többek között, hogy az ablak alatt tartom nagyim régi ládáját /benne ágyneműhuzatokkal/ és ez a szerkezet egy párnával kiegészítve tökéletes hely az utcai videózásra nekem és macskáimnak egyaránt.


Én csak bámulok ki, ők pedig recsegni szoktak a kint zsibogó madárnépre. Nem tudom, mi a szándékuk ezzel, de még egy madár sem akart berepülni az ablakon keresztül a szájukba. Tök feleslegesen csinálják, de nem értik, hiába mondom...

Szóval a videózás eredménye, hogy néha odaülök a fényképezőgépemmel egyetemben /véletlen se főiskolában/ és csattogtatom azt.
Az eredmény az irományom között felbukkanó képeken látható, mint ahogy az is, hogy lelkesedésemben az etető megtöltése után diókat dobtam a varjaknak, akik aztán agy vagányan korzóztak vele fel s alá...

Legvégül János, aki lakója a néha macskák /nemenyémek!!!/ által megrázott bokornak. 
János túlélő hős. 
Tapsoljuk meg. 
Mondanám, hogy cukrot neki, de vittem magot ugye...

Kerti Fák

      

Elnézést...

Látom, hogy a fákok már szerepeltek, de a kerti háttér miatt még egyszer tessék :)

Inkább talán csak magamnak. Vagy nemtom. Vagy Jerry.

:)

Mááááásrúm azaz a gomba :)

Ma egy gombát mutatok be Nektek, amit nemezeltem, majd fűrészeltem hozzá saját kezemmel /meg persze fűrésszel/ kis korongot, amibe bele tudtam állítani.

Ez egy 27 cm-es képződmény lett, ami a kertben fotózva eléggé jól érezte magát.

Ennek az esetnek olyan nagy feneket nem tudok keríteni, így beszéljenek a képek... 

Ui.: Nemvagyoknormáááális /se Margit/ de sikerült megszereznem karácsonyra a rokkát :) , ami önmagában is csudajó, viszont nem-normálisságom következményeként szert tettem egy szövőszékre, amiért szombaton megyünk. 

Nem tudom mi lesz itt. 

Vagy hol. 

De tisztára fel vagyok villanyozódva!!! 

Horkoláshoz horgolva

 Nakéremszépen.. 

                                                                                                 Az itt megtekinthető lámpának az búráját eszközöltem egy nyáron. És most, hogy nem terem nemez kezemben, eme remeket tettem eme netes kerevetbe. 
/van, hogy külföldi blogot olvasok, és a gugli lefordítja nekem a finn szöveget, és természetesen a felét nem értem így se... Erről az jutott eszembe, hogy nagy csodálkozásomra más ország népe is betekintett már blogomra, de ha a google fordítja nekik ezt a szöveget, bajban lesznek, és emiatt elnézést kérek/ Ezt azért írtam normálisan, hogy le tudja fordítani a fordító :)))))

                                                                                                                                                                                                  A búra maga horgolva van, és horkolással úgy jön egy kalap alá, hogy hálószobámban leledzik, hol hallhat efféle emberi hangot /nem tőlem :)/

Van egy testvére is, ami nagyon színes, és bohó formát kapott, de lelkes villanyszerelő férfi híján használatba vétele egyenlőre nem lehetséges, mert a várakozást megunva összeszottyadva fekszik a szekrényben. Ugyanis vicces módon három gömbből áll, és lufit fújtam belé, majd így keményítettem ki, hogy búraszerű kinézetet kapjon.

Vicces, hogy ez is nyáron történt, mikor is a keményítős létől csöpögve, kitettem a ruhaszárítóra száradni ugye. A szomszédjaim meg /nem tudták, hogy hallom/ megbeszélték, hogy hát az bizony túró, amit épp csöpögtetni tettem ki. Váháháhááááá... Azért a túrónak nem horgolnék színes gömbös csodaságot...

Nahát ez történt kicsinyke lakóövezetemben többek között az nyári nap sugaránál.

Remélem tetszik kedves közönségnek, ez a rittyentett visszaelmélkedés, a búrával egyetemben. 

Puszi: én