Nemrég megérkezett a festék, amit a dobozban váró szöszhöz rendeltem. Lányommal, -mint tudományos munkatárs- kiszámoltuk, mennyi gyapihoz, mennyi festék-víz-ecet stb. szükséges, és nekiálltunk festeni...
Tutti macska a hűtő tetejéről figyelte a tevékenységünket...
Az arckifejezéséből mindenki elképzelheti, mennyire tartotta fontosnak a konyha e tekintetben való használatát...
Festésre visszatérve.
Az üvegekben kevertük össze a hozzávalókat, és hiába minden előzetes, órákon át nézegetett inspirációk, mint a gyerekek, elkezdtük önteni a festéket...
Némi átgondoltság azonban volt. Mégpedig hogy a három színt felváltva folyatjuk a hajtogatott szalaggyapjúra. De ebben ki is merült.
Jól elfelejtettük, hogy színkeverés is létezik a világon. Szintem minden rajzóra szerves részét képezi, és hát vettünk részt életünk során hasonló rendezvényen, de ez valahogy törlődött.
Szóval a tepsiben végül igazi jamaikai hangulat lett /nem hinném, hogy arrafelé gyapjú sapkát kellene hordani.../ és borzadva láttuk, hogy azért ez nem az a kifinomult tervezés eredménye, hanem valami "csináljuk, ne gondolkozz!" dolog lett.
Mondták közben, hogy nincs elrontott festés, de nem hittem, hogy nem a lehetetlen sikerült nekünk...
Az eredmény az alábbi képeken látható.
Tényleg nincs elrontott festés...
A szöszből ez a fonal kerekedett. Szerintem jól tettük meggondolatlan pigment-pacsálásunkat.
Ha minden jól megy /és hát illik neki jól menni/ akkor körsálat fogok kötni belőle.
Eredmény később.
:)
